Gyurának igaza volt
Öt házasember ült együtt a T iszára kirúgó kerti
lugasban, jégbehűtött homoki mellett. Szép asszonyok-
ról beszélgettek, kivételesen azonban nem a szomszé-
déról, hanem kiki a magáéról. Mivel ebéd óta iddogál-
tak, hát alkonyatkor már nagyon okosnak és fontos-
nak találtak mindent, amit mondtak. Afféle házassági
politika szűrődött össze a fejtegetéseikből: a feleség,-
gel való célirányos bánásmód elmélete. Az elméletük
persze abban a tételben csúcsosodott ki, hogy könnyű
volna jó férjnek lenni, ha az asszony mindig azt tenné,
amit az ura kíván.
A hölgyek azalatt semmi rosszat nem sejtve, be-
szélgettek a házban. A háziasszony éléskamráját bá-
multák éppen. Ez a kamra arra volt berendezve, hogy
a háziak tíz-tizenkét vendéggel együtt zavarba ne jöj-
jenek, ha valami előre nem látható természeti kata-
sztrófa netán elsüllyesztené a világ összes vegyeskeres-
kedéseit, cukrász- és hentesboltjait.
Most odakünn a kertben egy feketebajszú fiatal
férj vette át a szót.
Fődolog, hogy az asszony megértse a különb-
séget, amely a nő és a férfi becsülete közt van . . . Ezt
úgy értem, hogyha én példának okáért reggelig pezs-
gőztetem a bajai színésznőket, abból nem lesz kára a
feleségem becsületének... Talan haszna is lesz, mert
meglehet, hogy veszek neki egy 'selyemruhát
Födolog, - vágott közbe egy kövér és jóképű
úr - hogy az asszonynak mindig jókedve legyen. Én
útálom a könnyeket és jeleneteket . .. A feleségemzbe
beleszerettem, mielött még láttam volna, csak a neve-
tését hallottam egy nyitott ablakon keresztül... Az
asszony azért van a világon, hogy nevessen
Most belekeveredett a vitába egy sovanyareú,
ádámesutkás ember is.
Minden azon fordul, hogy az asszony ne felel-
jen vissza. Gondolhat magában, amit akar, csak ne fe-
leljen vissza, mert minden baj abból származik, ha hir-
telenharagú a férje . . . Pedig a legtöbb úriember hirte-
lenharagú
Végre megszólalt Gyura, a házigazda. A nemes
csajkások közt neki volt a legszebb birtoka és a leg-
nyalkább fogatja. A vadászpuskávaal senki sem tudott
úgy bánni, mint ö, de inni is igen szépen tudott. Ter-
mészetes tehát, hogy az asszonyok dolgában is öt illette
a döntö szó.
Födolog, - mondta - hogy a férj mindig meg-
őrizze tekintélyét az asszonnyal szemben. Efzt persze
sem gorombaskodással, sem megiapulással nem lehet
elérni, hanem csak úgy, ha mindig igaza van. Az
tem el a fejemet, hanem türelemmel es kitartással udu-
vittem a dolgot, hogy végül Dusa maga is igazat adott
nekem és azóta szent köztünk a béke . .. Szóval: kiül-
iem a bokkolását!
Hogy csináltad? - kérdezte az ádámceutkás
úriember.
Hat héttel az esküvőnk után az asszonykának
kedve szottyant, hogy á'tszalad a Szeréinségbe és meg-
lepi az édesanyját. .. Jó] van, lelkem, mehetsz, a
lovnian most ráérnek. Úgy mondta, hogy éjszak ám
marad csak odasá't, kedden délben itthon lesz megint..
Mielőtt kocsiba ült volna, a nyakamba kap a.szzkodmt
és így szólt hozzám:
Úgy-e, Gyufa, nem fogsz éjsz'arkázni a legény-
kot'i "lump-cimboráid'dal? Halálra szégyelném megfa-
m-at, ha a köt'n-iva-lók eldicse-kednének vele, hogy hat-
heti házasélet után már visszakívánkoztál megint
közibéjük
m- Nyugodt lehetsz, - mon-dum - korán meg-
va-osorázom az Arany Csi-llagfban, tízkor már ágyban
leszek.
A beesületszavadra ígéred? - kérdezte.
Ha éppen akarod, hát legyen!
Erre jókedvűen eiha'jtatoftt.
Este szép szolidan meg-vacsoráztam a Csillagban.
Három deci bort ittam parádival, szavamra mondom.
nem többet. De mit tesz az ördög? Mikor eppen indu-
lóban vagyok, becsörrtetnek a szabadkai huszárok, akik-
nél tartalékos főhadnagy vagyok. A csáktornyai nagy-
gyakorla't-ra mentek és kétnapi pihenőt tartotta-k
városunkban . . . Az egyik is mond valami-t. a másik
is. Az is hozat egy üveg Pommaryt, magam is hoza-
lok egyet. Nyáron nem szeretek inni, mert a harma-
dik butéliánál már rávírrad az emberre... Szó ami
szó: mikor hazamentem - szökve mentem - az
utcán már ískolásgyerekek jártak. Hét óra lehetett.
Az udvaro'mon két mosónét látok. Azt mondom
nekik: Hallják, maguk asszonyok, délben megjön a
feleségem, de ha maguk azt mondják neki, hogy láttak
eng-em reggel hazajönni, akkor agyonlövöm magukat!
A hálószobában ott találom a szobalányt, Nagy
szemeket mereszt rám. (Te! - mondo-m neki - ha
kérdi a feleségem, mikor jöttem haza, hát azt mondod
neki, hogy hétfőn este háromnegyed tízkor. Ha mást
mondasz, akkor téged is agyonlőlek.
Ekkor megmozdul valami a nagy ágyban és az
én Dusám ott fekszik a kékpántlikás paplan alatt.
(Egy héttel később tudtam csak meg, hogyan
került a paplan alá olyan váratlanul. Hétfő délben
már ott volt az édesanyja portáján. A mami nem volt
otthon, hanem a karlócai leányát-b-ékítgette éppen
az urával. Dusa tehát tüstént fogatott és váltott lovak-
kal hazarepült hozzám. Hétfőn este tizenegykor már
ágyban feküdt a lelkem.)
Jézus Mária, Szent Száva, - kiáltotta most
olyan hangon, hogy meghallhatták a nagypiacon is H
miféle pogány emberhez adott engem az én szegény
jó anyám? Nem elég, hogy megszegi a becsületszavát
és világos reggelig iszákoskodik holmi rongyon szedett
korhelyekkel, most még föllázítja ellenem a tulajdon
oselédeimet is? No de úgy kell nekem, hiszen tudhat-
tam volna, ha iszákos emberhez megyek, hogy sírás-
rívás lesz a sorsom! Az egész világ óvott tőle, mond-
ták, hogy kutyából nem lesz szalonna, bo-thól nem
lesz beretva, de én nem hallgattam rájukl Pedig hoz-
zámehettem volna egy táblabíróhoz, aki két esztendő
mulva már kúriai bíró lesz. Méltóságos asszony lehet-
nék és tisztességben élhetnék. És te ember, hogy állsz
mOst előttem? A te becsületszavad osak annyi, mint
a háromnapos perec? Nem sül le pofadról a bőr?
Hát férfi vagy te? Úriember vagy te?
Ennek az elmondásához neki pensze félannyi idő
sem kellett, mint nekem. Még egy negyedóráig beszélt.
Mondhatom, alaposan ellátta a bajomat. Annyi becsü-
letet sem hagyott rajta-m, mint a hajóhúzó lovon.
Én így okoskodtam magamban: No, Gyufa, most
fordul meg a te sorsod! Ha rajtad szárad, hogy meg-
szegted a becsületszavadat, akkor holtig mindig az
asszony-é lesz az utolsó szó!
Nyugodt, de erélyes hangon így szóltam tehát:
Bolondok'at beszélsz, drágám! Én tegnap este
háromnegyed tízkor hazajöttem és azóta egy tapodtat
sem mozdultam a házból!
Te? Már mint te? - visított Dusa. - És hol
aludtál, ha itthon voltál?
Ott ni! - mondtam az ágyra mutatva.
Dusa haragosan paskolta tenyerével az érintet-
len párnát.
Jancsit Miska! - kiáltotta - kötözzét-ek meg
a nagyságos urat, mert megháborodott és mindjárt
vért fog ontanil
Ezt persze nem félelmében, hanem mérgében
mondta,
Édes galambom, - mondtam - eljön az idő,
amikor belátod majd, hogy igazat beszéltem és akkor
önként bocsánatot fogsz tőlem kérni!
Azzal megfordultam a sarkomon és vissza-mentem
az Arany Csillagba.
A tiszti kompánia még együt-t volt, kapitánytól
lefelé; észre se vették, hogy megszöktem. Tízig ido-
gáltunk még, aztán kihajtottunlk a révi csárdába,
vil-laareggelihez. Aki almos volt, az alhatott a frissen
kaszált szénán, a többiek halászlét főztek és a
csárdás két kisasszony-lányával mulatta-k. Estig na-
gyon jól megvoltunk, akkor már megszaporodott a
kompániánk a vármegyei korhelyekkel, úgy jöttek a
bor szagára-mint a mus-tioaslégy. Lampiónokat gyuj-
tottunk és parasztbált rendeztünk. Arra-felé nagyon
ügyesek a lyányok . .. A második négyest rendeztem
éppen, amikor valaki azt mondja nekem, hogy men.-
jek a pajta mögé, két asszony alt-ar velem beszélni.
Ott találtam a hricskámait a szürke-kkel, rajta a fele.-
ségom meg a szobaleánya,
Gyura, - mon-dja az asszony - tüstént gyere
haza!
Szívesen, - mondo-m én - de csak egy föl-
tétel mellett. Kije'lented a becsületszavad-ra, hogy én
hétfön este három-negyed tízkor hazamentem és azóta
ki nem mozdultam a házból.
Megbolondultál? - pattog Dnsa. - Az én
hecsületszavam nem háromnapos perec.
Máskép nem megyek!
Nohát akkor utóljára is láttál ebben az
életben!
Azzal elhajta-tott. Én pedig tovább rendeztem a
u'légyest. A kisebbik csárdásleánnyul táncoltam, akit
megtettünk lady patroness-nek. Reggel a iiszt urak-
nak el kellen-fit búcsúzniio'k, még aznap átkeltek a Du-
nán. Az összeverődött oibilkompánia azonbzm csapato-
san megrohanta Pertics Bandi házát, ahol újból kez-
dődött a dáridó. A cigány már kidőlt, fogtunk azon-
ban egy tamburás-bandát és azzal muzsikáltattuk
magunkat.
Szerdán est-e eljött a feleségem szobuleánya és
jelentette, hogy Duse befo-gatott es hazament édesany-
jához. Hogy jöjj-ek most már haza, úgyse fogom töb-
bet látni a feleségemet.
Ha nincs otthon az asszony, akkor semmi
célja, hogy abb-ahagyjnm a mulatságot! Eredj, fiam,
és vigyázzatok a. házra!
Péntek este már szárazra. ittuk az egész Pertics-
portát, akkor valák-inek az a gondolata támadt, hogy
menjünk be az Arany Csillagba és főzessünk korhely-
levest, Igaz, a korhelyle-vest sehol a világon nem tud-
ják úgy főzni, mint a Csillagbam. Ott találtuk a
horvát dzsidások két svadronját. Ok is Csák'lornyái'a
készültek. Egypár jó barátunk volt köztük, így hát
elülröl kezdhettük a mulatságot. A tamburások is ki-
dőlt-ek már akkor, talál-kozott azonban egy sváb trom-
bitásbanda. Valamit aludta-m megint a fogadóban,
azután átöltöztem Simovios Pistánál. Abban állapod-
tunk meg, hogy kivisszük a dzsidás-okat is a révi csár-
dálba, h-alásziére. Akkor már szombat reggel volt. Ép-
pen kocsira akarta-m ülni a Csilla-ig előtt, - a sváb
banda már elhelyezkedett egy szénásszekéren - ami-
kor valaki megfogja a karomat. A feleségem volt.
Akarok nek-ed valamit mondani, Gyura!
Mi az, édes lelkem?
Te hétfőn este három-negyed !ízkm' jöttél haza...
azóta nem is mozdultál el mellőlem.
Becsületszavadr-a?
Becsületszavamra mondom!
Akkor gyerünk innen, Dusa.
A dzsidások nem akartak elereszie-ni. Egy kapitá-
nyuk kardot húzott rám, egy kadé'ljuk pedig letérdelt
és sírva kért, főzzek nekik halászlét. A cib-ilkor-
helyek meg azzal ijesztgettek, hogy Örök időkre disz-
kvalifikálo-m magamat, ha most hűtlenül elhagyom a
fölbíztatott kompániát. Én azonban mégis hazamen-
tem. Le is dőlt-em mindjárt, hogy egy kicsit szunyó-
káljak és amikor fölébredtem, megtudta-m Dusától,
hogy már megint h-éifö van.
No látod! - mondtam.
Több ilyen potomság nem is adta elő magát
köztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése