Közel négy éve nem jártam ott, így már nagyon hiányzott Lemberg - dacára a sok szép bejárt tájnak és Portugáliában lakásnak - tehát eljött az elhatározás: utazzunk. Nem éreztem nagy kedvet a vonathoz, és a határon zajló háromórás vacakoláshoz (az EU nagyon elkényelmesíti az embert), és mire lerendeződött a szabadság, addigra a buszjegyek is elfogytak. Nem maradt más hátra, mint a repülő.
Könnyebbnek és olcsóbbnak tűnt elsőre az ukrán nemzeti légitársaságot választani, a Budapestről 15:20-as indulás 21:00-es Kijeven keresztül Lembergbe érkezéssel csábítóan hangzott. Az okostelefonfüggő utas azonban sok esetben már jobban tudja az időpontokat mint maga a tábla: a vonaton még csak az aggódás ködhalványka jeleivel veszem észre a 16:00-ra prognosztizált indulást a Flighinfo app-on. No nem baj, legalább könnyebben eltöltöm a boriszpoli repülőtéren az időt, gondolom magamban.
A reptéren már 16:30-as indulási idő fogad, és a telefon megint okosabb: 19:40-es érkezési időt jelez, ami egyrészt 17:00-ás indulást feltételez a valóságban, másrészt 19:55-kor indulna a lembergi gép. Első útként nem lenne jó a reptéren tölteni egy éjszakát, előre kifizetett szállással, dehát a kaland az kaland, mindent bele.
A repülőgépen felfedezem, hogy Kijev valószínűleg még mindig fontos átszállóközpont lehet. A legváltozatosabb arcokkal lehet találkozni, oroszok, ukránok, jakutok (utóbbit egy Fenyicskára majd' megszólalásig hasonlító nő alapján gondolom) a régi orosz-szovjet birodalom minden arctípusa jelen van. Behuppanok a helyemre, mellettem gyermekkori oroszkönyvből előbukkant nagymamás néni, túlsúlya átfolyik az ülésen. Mellette morcos szibériai medve kinézésű férje, idősebb ősz bácsi aki hol boldogtalanul, hol morcosan nézegeti az óráját tízpercenként.
Már szeljük a levegőeget, megszólal a hangszóró : ШАНОВНИЙ ПАСАЖИР! - amin elmosolyodom. Ez szó szerint tisztelt utast jelent, lengyelül is, azonban a háborúelőtti kitűnő lengyel filmekből, ahol sokszor használják ezt a kifejezést, sokszor a miliő nem engedi másnak fordítani a melléknevet, mint nagyságosnak. Például e filmek egyik sztárja, Stanislaw Sielanski, aki Kabos Gyulához hasonló figurákat formáz meg, rengetegszer használja ilyen értelemben, vagy a Vabank című kultfilm első jelenetében is így szólítja meg a gyanútlan ékszerész a rablót.
A post shared by Tamas Deak (@deaktamas) on Jul 4, 2017 at 11:20am PDT
A nagyságos utasok elfogyasztják a pohár vizet, majd a néni megbök, kikéredzkezendő a gép hátsó részébe. Kis vacakolás után kicsatolom az övemet, majd kikászálódom, ő azalatt olyan tekintettel néz rám, amelyből csak az jöhet le: miféle szerzet ez, hogy tudja túlélni a mindennapok viszontagságait az, aki bekötve marad a repülőgépen? "Ej ej, lelkem, lelkem" - mondogat valami hasonlót, és elvonul hátra.
Visszatérése után a bácsi odainti a törékeny, gyönyörű utaskísérőt. Gyerekkori orosztanítás halvány romjaiból meg az azóta tanult szláv nyelvekből ha minden szavát nem is, a lényeget megértem: kifejti utazásának fontosságát, csomagjainak értékét, a késés felháborítóságát, majd a végén aggasztóan vörös arccal felszólítja a törékeny alkatú sztyuvit: az elsőtiszt, kapitány vagy bárki hivatalos személy azonnal tegyen hivatalos nyilatkozatot, hogy mi lesz. Az utaskísérő elbűvülő mosollyal végighallgatja a dörmögést, majd csak egy szóval válaszol - хорошо és el.
Én angolul próbálkozom a másik szépséges sztyuvinál, ő is megnyugtat: - Uram, a kapitány nemsoká hivatalos nyilatkozatot tesz a helyzetről.
Ez meg is történik, bár nem a kapitány, hanem a vezető utaskísérő beszél, izgalmában az angol nyelvű szöveg kellős közepén átváltva oroszra (a bemondások mindig ebben a nyelvi sorrendben, ukránul, angolul és oroszul hallhatóak). Tehát azon nagyságos utasok, kik Lvivbe, Tarnopilbe, Odesszába, Minszkbe és Varsóba igyekeznek, kövessék a ground services utasításait, a Herszonba, Zaporozsjébe, Harkovba, Asztanába igyekvők fáradjanak a transzferdeszkhez. (azóta is azon gondolkodom, milyen szerzet lehet az, aki Kijeven keresztül megy Varsóba Pestről.) Rásandítok a mérges bácsi jegyére: ők Odesszába tartanak.
Fél nyolc tájban valóban le is szállunk sikeresen, amit az utazóközönség tapssal jutalmaz. Lassan kászálódom az egy szál kézicsomagommal, a néni rámkiált : стая, стая ! Sztavam, sztavam - válaszolom a magam szláv nyelvén, közben ő laza mozdulattal kilök a sorba. Nem tudom, hogyan nézek rá, ő mindenesetre ezt mondja szelíden: hát ez most természetes. A következő pillanatban kétségbeesik: nincs a jegyen rajta, hogy mi történik a csomagokkal ! Kétségbeesése elég hangos, egy Prokofjevre hasonlító idősebb úr a sor elejéről elkezdi nyugtatni, a jegy alján nézzen meg valamit ! Bármi is az, a néni nem találja, így jegye a többi utas kezén átmarsrutkázik a másik úrhoz, aki vehemensen mutogat a jegy aljára, a néni megnyugszik, a jegy visszakerül hozzá.
Futóbajnokokat megszégyenítő sebességgel érkezünk az útlevélellenőrzéshez, ahol - az Ukrajnában ki tudja mennyire szokásosan - a többi utas udvariasan előreenged. Közben három-négy hölgy kiabálja táblákkal a kezében a városokat és az útirányt. Szerencsére a lembergi gép viszonylag közel van. Mivel Ukrajnában háborús helyzet van, a kijevi (meg majd a többi) reptéren és közterületen elég sok a géppisztolyos egyenruhás, de úgy látszik, hogy a késve szaladó utasok látványa számukra már megszokott. Az nem tudom mennyire, ami utána jön: a kedvesen mosolygó fiatal biztonságiak a Staff only bejáraton átterelnek minket a biztonsági ellenőrzésen. (Rengeteg fiatalt látok az egész út során)
A post shared by Tamas Deak (@deaktamas) on Oct 2, 2017 at 1:33am PDT
Felkerülünk a lembergi gépre, amelyet - ugyancsak mosollyal hallom - a KLM - Airfrance üzemeltet. (Nekik dolgozom most.) Zdraszvujtye - mondja az első utaskísérőhölgy, dobrij den - így a második, dobroho dnya - köszön a harmadik, no itt tényleg kell nyelvtörvény, gondolom cinikusan. A helyemnél fiatal család ül, ránézésre oroszok. Mondom a kissrácnak, ülj az ablakhoz ha akarsz. Rémülten néznek rám, csend, majd elkezdenek kitűnő cockney English nyelven beszélgetni. Közben mögöttem már felhangzik osztrák akcentusú német, előttem, orosz, ukrán és lengyel szó. A legjobb bevezetés Lemberghez !
